A kar golyatabora szeptemberben lesz!!! Szeptember 10 es 13 kozott, a szakom golyatabora pedig auguassztus 29-30-an! Semmirol nem maradok le! :)

Annak ellenere hogy milyen gyorsan telnek a napok, a hetek mulasa nagyon lassunak tunik. Mar miota itt vagyok, es megis ez a masodik hetem. Illetve harmadik, de ponta ma volt ket hete az elso munka napom. Igazabol nem nagyon sikerul ez a fejlodes, de azt megallapitottam, hogy a Veresbol azt hiszem az angol es matekorakon kivul nemigen fog hianyozni tul sok minden (max emberek). Viszont azok fognak. Most banom csak igazan, hogy a nyelvvizsga megszerzese utan fel evig passziv resztvevoje voltam az angoloraknak. Ha valaki tud tanitani, akkor Gem tanarno. Neha olyan dolgokat mondok, amiket valaha regen elraktaroztam az agyam melyere, es ezek eloretornek. Persze nem dok minden, foleg 1-2 szo, es abbol se tul sok, de legalabb valami. Holnap a ket magyar lany hazautazik, es nagyon sajnalom, mert talan veluk beszelgetek a legtobbet. Sot! Ma reggel Anival elmentem futni. Nem sokat, max ket kilometer ha volt, de kezdetnek nem rossz. Ha minden jol megy es nem esik az eso, holnap Siljaval megyek, o egy svajci lany, mondjuk o is egy hettel marad tovabb :( Hetfon is felkeltunk, de esett az eso, igy kenytelenek voltunk tovabb aludni. Ma pedig delelott 'kerteszkedtem'. Az vicces volt, mert a feladatom ennyi volt: gardening. Aztan a viragagyas mellett tudatosodott bennem, hogy nem is olyan egyszeru megkulonboztetni a gazokat a viragoktol, nem tudom mit sikerult bent hagyni es mit nem. Valamit meg le szerettem volna irni, de itt ul mellettem Pierre, es mindig belenyulkal es kiveri a fejembol. Mit szeretnetek tudni? Multkor azt almodtam, hogy anyaek hazahoztak valami miatt, pedig nem is szerettem volna, aztan mikor hazaertunk akkor jottek ra hogy nem is kellett volna, de mikor visszakerultem, mar Kolked volt (kolkedi CD-t nem tudom, hol van, de Blanka is keresi rajtam). De mar almodtam itteni emberekkel, ami haladas valamilyen szempontol. Mellesleg pedig rajottem, hogy azert nem fejlodom semmit, mert a napom egy reszeben pasareti igehirdeteseket hallgatok, ami meg ugyebar elegge magyar, nem? Mahoz negy hetre jonnek anyaek ha minden igaz! Sokat gondolok arrafele, remelem minden oke!

Szoval volt ma ket oras brake-em, mert nem volt annyi munka hogy kelljen hozza ennyi ember. Ez a ket ora pont arra volt eleg, hogy aludjak egy keveset, valamint osszeszedjem a gondolataimat. Olyan dolgok kavarognak az agyamban, amit eszem agaban sincs ide leirni, mert szinte sajat magam elott is szegyellem. Persze annyit elarulok, hogy a hitemmel kapcsolatban vannak (voltak) problemaim, de azt hiszem, ma Istennel egyutt elkezdtunk tuljutni ezen az akadalyon. Raadasul amikor a gondolataimat papirra vetettem, meg vagyok gyozodve arrol, hogy azok nem az en gondolataim, mert nem vagyok annyira bolcs, hogy ilyeneket gondoljak. Szoval ha ugy vesszuk, Neszmely ugy ert veget, hogy en is "vittem haza" valamit :) Meghozza nem is akarmit! Holnap delutan day offom van, vegre elerkezik ez is, mar kezdtem kimerulni, hiszen delutani alvasokat kellett beiktatnom, meg kavet, hogy birjam a munkat. Marmint hogy ne aludjak el pl WC pucolas kozben. Meg ma neztek a Forma 1-et, ami persze Magyarorszagon van... Es a legjobb, hogy visszairt az a krapek, akinek sierult elrontanom a nevet, hogy semmi baj! Jo itt! :)

Hat, eloljaroban a munkarol annyit, hogy very busy ket nap all elottem, egy mogottem. Itt most 11 ora van, es most fejeztem be a munkat. Jo, ebed utana volt egy kis pihi, mert 8-tol fogadtuk a vendegeket es beletettek a harmas fogatba, hogy a szobakat megmutassuk nekik. Meg jo, hogy en is eltevedtem elso nap... De nagyon durvan joarcok. Ma 12:00-kor house meeting volt, ahol a fonok bemutatta nekunk a listat, hogy mi varhato a hetvegen, meg hogy egy rakat vendeg lesz es a topon kene lenni, hiszen csak ket napot maradnak, cserebe hetfon nem lesz vendeg, aztan jon valami amcsi fiatalcsoport, akik tavaly is voltak... A lenyeg megmaradt, a masik felet nem ertettem. Erre odafordult hozzam James, hogy hogy erzem magam, meg hogy beosztott jovo heten Coachcleaningelni, mert mondtam neki hogy szeretem, es direkt nem rakott a konyhaba mert tudja hogy nem szeretek ott lenni. Es hogy szeretem-e a gardeninget, mert azt is adott. Szoval itt azt szeretnek, ami nekem a legjobb. Meg azt is megkersezte, hogy hogy javul az angolom, mert ha en szeretnem (!) akkor olyan munkat ad, ahol tobbet kell a guestekkel torodni, hogy gyakoroljam a nyelvet. Mire mondtam neki, hogy annyira nem beszelek jol, de a mai vendegfogadast tokre elveztem, mert elvezettuk oket a szobaba, es kozben "beszelgettunk" mindenfelerol. Azt hittek spanyol vagyok...

De ami fontosabb most. Irtak az egyetem(em)rol. Hogy gratulalnak, meg hogy inditanak egy levlistat es azonnal jelezzen vissza mindenki, hogy el akarja e kezdeni az egyetemet iden, vgay halaszt vagy mik a tervei, hogy idejeben be tudjak osztani az embereket csoportokba. Noemike valaszol, es mikor elkuldi kicsit sem galans levelet, radobben, hogy az embert nem ugy hivjak, ahogy megszolitotta. Egett a kis pofim, es kinomban nem tudtam mit tenni, minthogy irtam neki egy masik levelet, melyben elnezest kertem a tevedesert. Jol beegtem, nem? Tok rossz erzesem volt. Valamint mar egy masodik levelet is kaptam az egyetemrol, melyben kozoltek a golyahet reszleteit. Ket dolog miatt sajnalom, hogy itt vagyok: 1. Neszmelyi csendeshet, de az mar ugyis mindegy, mert holnap van vege (ottani ido szerint ma :P), 2. Golyatabor. Es csak most fogom fel, hogy ez is Isten aldasa lehet. Mikor lesz a tabor? augusztus 29-30. Azt irtak, nem akarnak kizsakmanyolni bennunket. Mikor utazunk haza? 29-en. Tehat a felen ott tudok lenni. Bar nem tudom, mennyire lesz kedvem. Ha hazamegyek, utana ugyis depis leszek, hogy miert kell hazamenni, mert masfel hete vagyok itt es igy is nagyon szeretem, de szerintem meg negy het akkor meg jobban fogom szeretni. Meg amugy is, sokkal nagyobb oromom lenne abban, ha elso utam vasarnap reggel Pasaretre vezetne, hogy az ottani arcokkal is talalkozzam. De augusztus 3-ig el tudom donteni, akkor van a 'jelentkezesi hatarido'. Ja es meg egy jo hir. Ma az egyik lany, Olivia, aki igazabol New Zelandi, de ket evet itt fog eltolteni Angliaban, ma odajott hozzam, hogy kepzeljem, azt hiszem a tesojaval meg meg valakivel eurpoai korutat fog csinalni, es a novere ragaszkodott Budapesthez, es szeptember elso heteben valamikor ott lesz. Fel is ajanlottam neki, hogy lakjon valaki nalunk (bocsi anya, majd alszik a szobamban, en meg Csokival az udvaron, ugyis kutyahianyom van), es mondtam neki hogy nagyon ratyi allapotban lesz akkor a hazunk, de nem zavarja. Na jo, ennyi, tenyleg mennem kell, mert holnap dolgozom mint allat, ma kb egesz nap dolgoztam. Kiszamolom. Reggel 9-tol 12-ig, 2-tol 4-ig, 5-tol 7-ig es 8-tol 11-ig. Jajj nem tudom, de ugy 10 ora korul. Kicsit sok, nemde? Raadasul a szobatarsamnak szegenynek remalma volt, ketszer beszelt almaban, egyszer beszelgettem is vele, megkerdeztem mi baja, mire ezt valaszolta: "Nothing, just somebody is following me", de nem emlekezett semmire :) Na, mindenkinek jo hetveget!

ui: Koszi a kommenteket!!!

Ha 440 a ponthatár és nekem 460 pontom van, az ugye azt jelenti, hogz ket honap mulva ilyenkor mar ELTEs diak leszek??? Tavaly azt hittem, Neszmelyen fogom megtudni, mert annak olyan feelingje van. De nem. Itt ulok a lepcsoforduloban, mert Barbs kolcsonadta a laptopjat es csak itt van internet, itt meseltek valamit a ma esti HotChocolate-rol, vagy haromszor elismeteltettem veluk, mert annyira nem tudtam figyelni amit mondanak, most sem tudom mi volt a fontos. Aztan meglattam, hogy 440!!! ÖRÜLÖK!!! :)))))))

Koszonom a biztato szavakat!

Bar az igazat megvallva nem tudok sok erdekeset irni. Ma is HotChocolate-ot kell csinalnom, ezert vagyok (voltam) szabad ma delutan. Tehat a mai napon is kimarad a rugby tuoch, ami megint rossz, mert mindenkinek ez a kedvence. Delelott a konyhaban voltam, de szerencsere az egyik magyar lany cserelt velem delutanra, igy mehetek takaritani. Az a nekem valo munka. Stressz nelkul, csak en a gondolataimmal meg a koszos dolgokkal :) Amugy ma kellene hogy kideruljenek az egyetemi ponthatarok, de szamomra nem lett nyilvanvalo hogy hol. Tehat vagy holnapig kell varnom, vagy igen. Szoval azt hiszem holnapig kell varnom. De annyira aranyosak voltak itt. Reggeli kozben meseltem (probaltam meselni) egy sracnak hogy mi a helyzet, erre odault mellem a prayer meeting elott hogy van meg 5 perc, ha gondolom imadkozzunk. Igazabol eloszor nemet mondtam, mert ugy gondoltam, mar egy ideje Isten elott van az ugyem, es O pontosan tudja, mi a helyzet, de azt hitte, felreertettem, ezert mikor meg egyszer megkerdezte, nem tudtam nemet mondani. Pedig mar azzal almodtam, hogy felvettek. Bar tenyleg nem tudom, miert izgulok. A jovom miatt a legfeleslegesebb. Hisz meg a vegen tenyleg tanar leszek...

Ha az eddigi 8 napot meg kellene kulonboztetnem, mindegyiket jonak mondanam. Kiveve a mait. Na jo annyira nem volt rossz, de nem volt tul jo. Nem igazan tortent semmi kifejezetten rossz, csak kicsit rosszabb volt, mint azt remeltem. Pedig nem is indult rosszul. Ja de. Mert ugy volt, mar vagy szombat ota (amikor megkaptuk az eheti beosztast), hogy ma du a konyhaban fogok dolgozni, es elore feltem tole. Aztan a prayer meetingen valami Coach-ot emlegettek, es felbukkant az en nevem is. Nem is ertettem, miert kell a coach cleaninghez 5 ember. Azt hittem, a coach alatt a kis kek minibuszt ertik. De nem. Aztan elkezdett magyarazni valamit a Cam, valamit a lunch-csal kapcsolatban, es annyira ossze voltam zavarodva, hogy azt hittem, a reggelirol beszel, aztan felfgotam hogy nem, hanem ebedet kell csomagolnom, mert megyek veluk kocskliningre. Na ekkor mar vegkepp nem ertettem a dolgot. Meg akkor sem, amikor elindult a kek minibusz. Aztan mikor megerkeztunk a garazshoz, es rammosolygott a ket emeletes (nemigen mini)busz, kezdtem kapisgalni a dolgot. Sot, az a resze talan kifejezetten jo volt, belulrol emeletes buszokat takaritani, kozben gondolkodtam, almodoztam, csak a szokasos dolgok. Volt ebedszunet, tizorai, minden. Ugy gondoltam, jo itt lenni, mert a konyhat is meguszom. Ezzel szemben 3kor kijelentette nekem valaki, hogy szuksege van valamire a Manorbol, tehat elhoz engem, mert a konyhaba kell mennem. Hat jo. Ha ez kell, legyen. Repat pucoltam, szerencsetlenkedtem egy sort. A napom ott romlott el, amikor kora delutan itthon segitettem, es rajottem, hogy rosszabb vagyok angolbol, mint barmikor maskor. Ha a nyelvtehetseg azt jelenti, mennyire hamar szokik hozza a fulem a nyelvhez, akkor nekem az minuszban van. Teljesen elszomorodtam. Jo, tudom, egy het nem olyan sok ido, de SEMMI! Ma probaltam beszelgetni valakivel, es annyira nem jott ossze, hogy az csak na. Meg alapszavak sem. Az igeidoket sosem tudom hasznalni, amit mondanak, arrol fogalmam sincs. Ennyire hulye nem lehetek! Mit kellene tennem? Hat het rohadtul keves ido, hogy fejlodjek, foleg mar csak ot van hatra. Nem szeretnek ugy hazamenni, ahogy jottem, azaz 0 hasznalhato nyelvtudassal es egy 35 pontot ero nyelvvizsgaval a zsebemben :( Jajj. Amugy errol beszeltem multkor. Hogy kabe ez a legnagyobb problemam. Ki kene hasznalni az idot. De hogyan?

Mellesleg ha minden igaz, holnap (day-offom van) talalkozom egyik kedves rokonommal, aki segitett eljutni ide. Kis pihi nagyon nem art. Pedig most csak ket napot dolgoztam. Pont mahoz 5 hetre repulnek anyaek. Kivancsi vagyok, hogy akkor milyen erzelmeim es gondolataim lesznek...

Koszonom mindazoknak, akik kommentalni probaltak, de azert probaljunk meg legkozelebb ne e/mailokat irogatni, hanem hozzaszolni :) De a szandek a fontos.

Ma van egy hete, hogy idejottem. 168 oraja mar itt voltam, kb fel 8kor erkeztem, ez azt jelenti, hogy ugy 170 oraja vagyok itt. Nice try! :) Ma megmutattam nekik a focitehetsegemet :) Nemetorszagban is merfoldko volt. Bar ok inkabb ropizni szeretnek, mint focizni. Sebaj. Az angoltudasom kb ott van, hol egy hete. Neha, amikor azt hiszem, fejlodott, ra kell jonnom, hogy egy olyan ember beszedet hallottam, aki lassan es szepen beszel, es nem nehez megerteni. Az emberek megtanultak, hogy lassan kell hozzam beszelni, es hogy elsore ugysem fogom fel a dolgokat. Neszmely tovabbra is hianyzik, nagyon, de van valami, amit ajandekba kaptam. Meghozza az, hogy bar nem Neszmelyen, de a pusztaban vagyok, es itt a lehetosegem arra, hogy hallgassam Isten szavat. Bar vannak dolgok, amik elvonjak konnyen a tekintetemet Rola, de ki kene hasznalnom a lehetosegeket! A prayer meetingbol ma viszonylag sokat ertettem a fent emlitett okokbol kifolyolag. Ja igen, amit irni szerettem volna. Tegnap este elvittek egy baptista istentiszteletre. Neha kicsit Vidam vasarnap feelingem volt tole, hogy enek, imadsag, enek imadsag, de igy rendesen, tehat gitar, zongora, szoloenekles... Meg ez egy viszolnylag kis gyulekezet, tehat istentisztelet kozben bele-bele szologattak az emberek. Valaki mogottem folyamatosan hummogott, amikor az ember aki beszelt valami jot mondott. Meg megneztunk egy reszletet a Star Warsbol, nem tudom melyikbol, de ott volt a Yoda :), a robot, az ember, es valami repulot kellett a mocsarbol kiemelnie az "ot korulvevo ero" segitsegevel. Aki latta, tudja. Es ennek kapcsan meslt valamit a 2 Timoteus 1, 1-14 alapjan Pal es Timoteus kapcsolatarol, hogy a hitnek hogyan kell novekednie (sajnos olyan melysegekig nem jutottam el). Igazabol gondolkoztam ezen, es arra jutottam, hogy a szokasaim rabja vagyok. Azert, mert Pasareten nottem fel kabe, es nagyon nagyon szeretem, nem kellene ennyire szkeptikusnak lennem. Nem arrol van szo, hogy esz nelkul mindent el kell fogdnom, de ha megszurom a dolgokat, nem lehet nagy baj. Amugy pedig hinnem kell azt, hogy Isten segit nekem meglatni azt, mi helyes es mi nem. Az eneklessel lenne baj? Vagy a gitarral, vagy mivel? Hiszen olyanokat is enekeltek, amit ismertem (persze nem otthonrol, hanem Nemetorszagbol). Mi is szoktunk enekelni. Na mindegy. Nem torom magam ezen. De ha van valakinek velemenye, igazan megoszthatna velem.

Neszmelyen erezzetek jol magatokat, Amerikaban is, aki ott van :) Megprobaltam elkuldeni egy levelet, de nem tudtam, kinek kell cimezni. Ha megerkezik, orulok neki, ha nem akkor ugyis mindegy. Legalabb tudjatok, hogy milyen kedves probaltam lenni!

Tegnap voltunk London nezoben. Lattunk egy csomo hires dolgot, amik igazabol tenyleg ugy neznek ki, mint a kepeken. A szobatarsammal mentem, aki (amint tegnap rajottem) kisse furcsa lany, de nagyon kedves. Tok segitokesz volt, meg azt mondta, hogy oda megyunk, ahova szeretnek. En meg szerettem volna megnezni Shakespeare szinhazat, hogy ha mar valaha annyira odavoltam a szinhazert, akkor az os szinhazat is meglathassam. A baj csak ott volt, hogy elszamoltam magam a terkeparanyokkal. Tehat a Victoria station-tol megsetaltattam ot a szinhazig, meg kellett allni utkozben, mert nem elfaradt es utana undergroundoztunk nehanyat. Amikor utaztunk be a varosba, megkerdezte, hogy emlekszem-e a terrortamadasra. Egy ideig nem tudtam, mirol beszel, aztan eszembe jutott. Megmutatta a terkepen, melyik metroallomasokon voltak bombak. Koszonom szepen. Pont ez hianyzott nekem... De elfelejtettem, es csak este jutott megint eszembe, mikor itthon voltunk. Mar ugy varom, hogy anya apa es Dani is itt legyenek, hogy meg tudjam nekik is mutatni mindazt, amit atelek itt! Amugy tegnap este elmentunk valakihez jatszani vagy mi volt az. Egy csomo ismeretlen ember. De mar elkezdtek beszelni hozzam az emberek, mert kezdenek rajonni, hogy en csak hungarian vagyok es nem disabled...

Egyedul az faj, hogy a tobbiek most vannak Neszmelyen. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog hianyozni. Tavaly, mikor (pont ott) kiderult, hogy nem megyek Angliaba azon a nyaron, nagyon szomoru voltam. Ugy gondoltam, szuksegem lenne elszakadni otthonrol, es elvonulni a pusztaba, hogy viszonylag egyedul legyek a gondolataimmal es mindenekelott Istennel. Ez valamilyen szinten meg is valosul, mert (nem tudom hogy irtam e mar rola) de a minap munka kozben meghallgattam ket istentiszteletet es iszonyu jo volt, mert mikozben dlgozom, gondolkodom. Egyik lannyal probaltam is beszelni errol, es ugy ahogy sikerult. Olyan gondolatok maszkalnak a fejemben, amit szegyellek sajat magam elott is. Hiszen most lesz kb 5 eve, hogy Kolkedrol hazaterve Isten kegyelmebol megtertem. Es nem szabadna ennyire hitetlennek lennem. "Kozeledjetek az Istenhez, es O kozeledni fog hozzatok."

Delutani pihin vagyok, mert este en csinalom a Hot Chocolate-ot, ami nem tudom, mire jo, de itt nincs 5 orai tea, itt este fel tiz orai kakaozas van. Mar kezdek faradni. De mar csak holnap kell dolgoznom es szombat vasarnap day offom van. Yeah!

(Par oraval kesobb: Azert HC-t sem olyan jo csinalni mindig, mert az egesz team elment rugby touch/ot jatszani, en meg itt maradtam egy sraccal, legalabb van idom blogot irni. Kezdek fuggo lenni. Le kene allitani magam, hiszen azt sem tudom, hogy olvassa-e valaki, mert kulonben nincs sok ertelme irni... Igazabol csak rolam szol, az meg tok unalmas)

Bemasolom azt szo szerint, amit akkor irtam, amikor utaztam a repterrol London belvarosaba!

"Most utazom a Londonba tarto autopalyan. A mai napon a kovetkezo dolgokra jottem ra:

1. Nem a repulo a kedvenc kozlekedesi eszkozom, bar nagy elmeny volt az ablak mellett ulni, foleg a viz felett. Viszont nem mindig orultem az informacioknak, amiket a kapitany mondott, pl nagyon eros az ellenszel es x ezer km-rel a fold felett repulunk...

2. Neha tudok szerencsetlenkedni egy sort, foleg ha egyedul vagyok.

3. Anglia es Magyarorszag kozott felulrol nincs sok kulonbseg

4. Eddig az autopalya sem sokban mas, bar erdekes, hogy a sofor a masik oldalon ul.

5. Az angolok a buszon utazva is tudnak hangosan horkolni.

6. Angoltudasom nincs olyan szinten, mint ahogy eddig hittem :(

7. A repulon nincs megkulonboztetve ferfi es noi mosdo, ezert nem erdemes perceken at az ajto elott varni tudva azt, hogy az egyik ures.

8. Angliaban a savok normalisan fel vannak festve (Ezt Andi kedveert :)

9. Ehes vagyok."

Lehet hogy sokan most kineztek, amiert ilyen dolgokat irok, de nekem annyira uj ez az egesz. Nem szoktunk utazgatni, eddig eletemben egyszer repultem es nem is emlekszem ra, mert kicsi voltam. Azokat, amiket leirok, a sajat elmenyeim, es tok erdekes ezeket egyedul gyujteni. Ugy ertem, mikor leszallt a repulogep, es mentem a nagy Angliaba, kicsit feltem, mert sosem tudtam, mi lesz a kovetkezo dolog amit tenni fogok. De pont emiatt olyan jo, hogy megis itt vagyok. Hogy sikerult lekuzdenem a sajat felelmeimet es gatlasaimat. Persze nem szeretnek elfelejtkezni arrol, Aki miatt most itt lehetek. Hiszen ittletem masnapjan a kovetkezo szavakat kaptam tole. Pedig aznap reggel tenyleg izgultam, mert nem tudtam, milyen munkam lesz es mennyire fogom megerteni oket:

"Vesd az Urra terhedet, es O gondot visel rad! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz." (Zsolt 55,23)

 A helyrol pedig annyit, hogy sokaig azt hittem, Bischofsheimot meg lehet ismetelni. Hat nem. Az egy egyszeri elmeny volt. A team miatt. Azt mondtak, hogy az volt a legrosszabb team, megis mely nyomokat hagyott bennem. Persze itt is biztos jofejek az emberek, de nem sokukkal kommunikalok. Illetve kolcsonosen. Van egy ket ember, akinel az az erzesem van, hogy kerul. Ezt is megertem. De mindegy. A munka tenyleg nagyon valtozatos. Az elmult harom nap alatt takaritottam WC-t, zuhanyzot, mostam falakat, ablakokat, talaltam, mosogattam, port toroltem. Szinte mindent, ami a takaritassal kapcsolatos. Pl ma reggel WCkel kezdtem, es este a konyhaban kotottem ki. Ugyanis itt kepesnek tartanak arra, hogy mindenfele fizikai munkat elvegezzek. Es ezt szeretem, mert nem lekezelo senki velem annak ellenere, hogy nem beszelek perfekt english. Pl van itt egy francia srac, aki ugy jott ide kb 6 hete, hogy egy arva szot nem beszelt. Nagyon turelmesek vele kapcsolatban. Tisztara Michel feelingem van tole (ezt csak egyvalaki erti, de szerintem o sem olvassa a blogot...). A kaja egesz jo, barmikor ehetunk barmit. A team nappali is jo hely, de arrol irtam. Tegnap elott miattam raktak be a Nemo nyomabant. Hihetetlenul sok film van, es a szabad idoben lehet nezni. Az angoltudasom viszont nemigen fejlodott,  a legtobbszor hasznalt szavam a sorry, es eddig csak olyan szavakat "tanultam", amit eddig is tudtam, csak valahol melyen volt a passziv szokincsmben. Meg nemetul is beszelek, igaz nem sokat. Van egy svajci lany, akivel ha nagyon kommunikaciohianyunk van, elkezdunk beszelgetni. Kb most vagyok abban az allapotban, hogy se angolul se nemetul nem tudok, ido kene hogy atalljak. Van valakinek valami kerdese? En kifogytam a szobol. Tovabbi szep estet! Udvozlok mindenkit, es ne feledjetek: nagyon szeretek csak ugy levelet kapni :)

Hat, megerkezdtem. Meg eletemben nem repultem, de nem volt nagy katarzis elmenyem tole. Mikor utaztam a buszon a Gatwick-tol London belvarosaba, irtam egy-nehany tudnivalot, amit majd szo szerint be fogok masolni, de ezen a heten pentekig megallas nelkul dolgozom, ha minden jol megy, az egyik teamlerrel bemegyek szombaton Londonba varostnezni (kb 30 perc vonattal), vasarnapom is szabad, de nem szeretnek buzgolkodni es a netfuggosegemmel dicsekedni, ezert mindennek kivarom a maga idejet. Van meg hat hetem erre. Ma munka kozben annyit gondolkodtam. Mindenre van idom. Itt az egyetlen dolgom szinte az, hogy a mindennapi problemakkal kuzdjek. De az emberek nagyon kedvesek. Bar az elegge furcsa nekem, hogy megint en vagyok a legfiatalabb. Ez nem feltetlenul gond, csak Bischofsheimban az atlag korosztaly 17 es 23 kozott volt. Itt vagyok en :) es ket masik 20 koruli lany, a tobbiek 22-tol. De azert leirok egy/ket gondolatot, hiszen ez nekem is jot tesz.

Peldaul, hogy amikor megerkeztem Londonba, es varnom kellett anyukam unokatestverere, aki elvitt magukhoz, elso dolgom volt, hogy a Fulham Broadway megallotol elsetaljak 2 percet, es megtekintsem a Chelsea stadionjat! Elso fontos londoni elmenyem :). Fenykepet nem csinaltam meg rola, de oda ugyis visszamegyek :P Majd megerkezdtunk Csillaekhoz. Ok egy igazi, filmekben latott angol hazban lakik. Ez a sorhaz, icipici kerttel hatul, nagy ablak elol, emelet, meg minden. Majd estefele lehoztak kocsival ide. Az elso lany, akivel talalkoztam, egy svajci lany, Noemi, megmutatta nekem a hazat. Elegge kaotikus, el is vesztem nehanyszor (meg el is fogok), de legalabb a szobamat meg tudom mar talalni. Ketten vagyunk benne.

Nagyon nagy a kulonbseg Nematorszaghoz kepest. Teljesen mas a ketto, holott elmeletileg ugyanarra az elvre epul. Marmint ez a volunteer-kedes meg FSJ, nevezze mindenki annak aminek akarja. Amikor a savajci lanznak meseltem (probaltam meselni) arrol, mennyire mas, csak annyit mondott, hogy ilyenek az angolok. Nemetorszagban meg lett mondva, mikor mit csinal az ember. Itt be vagyunk osztva, hogy melyik nap melyik teruleten dolgozunk, egy hetre elore kiteszik a beosztast, hogy tudjon mindenki tervezni. Teljesen onallosagra vagyunk itt nevelve, mert sajat magamnak kell megkeresnem, hogy mit tudok csinalni. Lehet zenet hallgatni munka kozben, tok szabad vagyok ahhoz kepest. Megis keresztyen szellemisege van az egesznek. Van minden reggel prayer meeting, ahol kozosen felolvasunk egy igeszakaszt a Bibliabol, majd elkezdunk beszelni rola. De tenyleg beszelgetni. Akinek van gondolata, mondhatja. Kar, hogz alig ertettem belole valamit. A ket magyar lannyal szinten angolul beszelgetunk, nehogy valami magyar legyen itt, hiszen nem azert jottunk ide. Es meg ezer mas gondolatom is van, amit szivesen megosztanek, de mennem kell, mert varnak a gepre. Irjatok, mert foleg most az elejen szuksegem van a leveleitekre!!! Mindazonaltam nagyon halas vagyok az Urnak, hogy kihozott ide, mert hiaba vagyok kicsit szomoru, de rosszul nem fogom erenzi magam! :)

ui> Bocsi a hibakert, de mas a billentyuzet.

Húha! Még mindig nem tudom, hogy hogyan kell lejelszavaztatni ezt a blogot, de mégis arra az elhatározásra jutottam, hogy írok. Inkább kiírom magamból a publikus gondolataimat, hátha lenyugszom kissé tőlük. Ugyanis hát öhm... Kissé ideges vagyok. Már 9 óra, még ezeregy dolgom van, de nem tudok koncentrálni. Holnap ilyenkor (ha minden jól megy) már ott leszek, ahol az elkövetkező hat hetemet tölteni fogom. Igen ám, de ez hol van? Igazából fogalmam sincs. Konkrétan nem tudom, hova megyek, mennyire fogom érteni őket, mit kell ott csinálni.

Persze már annak is örülnék ha ott lennék. De előtte vár rám egy repülőút. Aztán ha épségben megérkezünk, és bekeveredem Londonba, és találkozom a célszeméllyel, onnan kicsit könnyebb lesz. Mennyire vártam a holnapi napot hetekkel ezelőtt. Érettségikor mindig álmodoztam, hogy július 5-én elkezdődik a nyaram. Elmegyek Kölkedre, hazajövök és aztán megyek tovább nem is kell olyan sokat otthon lennem. (Na nem mintha nehezemre esne, de mégis, most komolyan maradjak itthon a nyáron? Ki kell használni most minden lehetőséget, ami alkalmat ad arra, hogy a világ más tájaival is megismerkedhessek. Így legalább adok egy esélyt magamnak, hogy megszeressek Magyarországon élni...) De most, hogy ilyen közel kerül minden, beszűkült a gyomrom. Na jó, nem sajnáltatom magam tovább, inkább bátorságot veszek, és megcsinálom a maradék feladatom, hogy mindent megtegyek, ami tőlem telik. Elvégre 4-kor kell kelnem, és kicsit jó lenne korán lefeküdni, ha már az elmúlt egy héten nem sokat aludtam. Gondoljatok rám!

Ma nagy nap van. Egyrészt pont 13 nap múlva utazom, ami kevesebb, mint két hét. Másrészt szerencsésen hazaérkeztem a nagyszüleimtől. Ezen kívül ma kezdtem el a blogom. De a java még csak most jön. Ugyanis: Csoki a mai napon tölti be a 7. életévét! Ez szinte olyan, mintha egy embernek az 50. születésnapja lenne, nem?

Már csak arra kell rájönnöm, hogy hogyan tudom jelszavaztatni ezt a blogos izét.