ígérem, ez az utolsó bejegyzésem. emlékeztek még a következő ígére, amit kapam valamikor egy héttel az otttartózkodásom (ezt hogy kell írni?) után?

Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. (2 Kor 9,12)

Nagyon jó. de micsoda? az, hogy kinn megtapasztaltam a mondat első felét, de Istennek gondja volt arra, hogy a vessző utáni részt is valósággá tegye számomra. Jó, de hogyan? Hogy máshogy, a saját maga módszereivel! És miért is? Hogy dicsőítsük az Ő szent nevét, amely mindenek fölött van!

És hogy egy rövid összefoglalót is ideírjak, hogy szép zárszó kerüljön a blog végére (amit nem is hiszem, hogy rajtam kívül, valaki el fog olvasni, de hátha...). Egy kicsit másként telt el az a 40 nap, amíg Isten elvezetett engem. Tavaly miatt másra számítottam és magam miatt mentem ki. De sokkal többet kaptam, és csak most lehet elkezdenem látni ezeket az ajándékokat. mi mással lehetne befejezni mindent, ha nem ezzel: SOLI DEO GLORIA!!!!