London

 2009.07.19. 13:32

Tegnap voltunk London nezoben. Lattunk egy csomo hires dolgot, amik igazabol tenyleg ugy neznek ki, mint a kepeken. A szobatarsammal mentem, aki (amint tegnap rajottem) kisse furcsa lany, de nagyon kedves. Tok segitokesz volt, meg azt mondta, hogy oda megyunk, ahova szeretnek. En meg szerettem volna megnezni Shakespeare szinhazat, hogy ha mar valaha annyira odavoltam a szinhazert, akkor az os szinhazat is meglathassam. A baj csak ott volt, hogy elszamoltam magam a terkeparanyokkal. Tehat a Victoria station-tol megsetaltattam ot a szinhazig, meg kellett allni utkozben, mert nem elfaradt es utana undergroundoztunk nehanyat. Amikor utaztunk be a varosba, megkerdezte, hogy emlekszem-e a terrortamadasra. Egy ideig nem tudtam, mirol beszel, aztan eszembe jutott. Megmutatta a terkepen, melyik metroallomasokon voltak bombak. Koszonom szepen. Pont ez hianyzott nekem... De elfelejtettem, es csak este jutott megint eszembe, mikor itthon voltunk. Mar ugy varom, hogy anya apa es Dani is itt legyenek, hogy meg tudjam nekik is mutatni mindazt, amit atelek itt! Amugy tegnap este elmentunk valakihez jatszani vagy mi volt az. Egy csomo ismeretlen ember. De mar elkezdtek beszelni hozzam az emberek, mert kezdenek rajonni, hogy en csak hungarian vagyok es nem disabled...

Egyedul az faj, hogy a tobbiek most vannak Neszmelyen. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog hianyozni. Tavaly, mikor (pont ott) kiderult, hogy nem megyek Angliaba azon a nyaron, nagyon szomoru voltam. Ugy gondoltam, szuksegem lenne elszakadni otthonrol, es elvonulni a pusztaba, hogy viszonylag egyedul legyek a gondolataimmal es mindenekelott Istennel. Ez valamilyen szinten meg is valosul, mert (nem tudom hogy irtam e mar rola) de a minap munka kozben meghallgattam ket istentiszteletet es iszonyu jo volt, mert mikozben dlgozom, gondolkodom. Egyik lannyal probaltam is beszelni errol, es ugy ahogy sikerult. Olyan gondolatok maszkalnak a fejemben, amit szegyellek sajat magam elott is. Hiszen most lesz kb 5 eve, hogy Kolkedrol hazaterve Isten kegyelmebol megtertem. Es nem szabadna ennyire hitetlennek lennem. "Kozeledjetek az Istenhez, es O kozeledni fog hozzatok."

A bejegyzés trackback címe:

https://nyominyaral.blog.hu/api/trackback/id/tr91254630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása