Húha! Még mindig nem tudom, hogy hogyan kell lejelszavaztatni ezt a blogot, de mégis arra az elhatározásra jutottam, hogy írok. Inkább kiírom magamból a publikus gondolataimat, hátha lenyugszom kissé tőlük. Ugyanis hát öhm... Kissé ideges vagyok. Már 9 óra, még ezeregy dolgom van, de nem tudok koncentrálni. Holnap ilyenkor (ha minden jól megy) már ott leszek, ahol az elkövetkező hat hetemet tölteni fogom. Igen ám, de ez hol van? Igazából fogalmam sincs. Konkrétan nem tudom, hova megyek, mennyire fogom érteni őket, mit kell ott csinálni.
Persze már annak is örülnék ha ott lennék. De előtte vár rám egy repülőút. Aztán ha épségben megérkezünk, és bekeveredem Londonba, és találkozom a célszeméllyel, onnan kicsit könnyebb lesz. Mennyire vártam a holnapi napot hetekkel ezelőtt. Érettségikor mindig álmodoztam, hogy július 5-én elkezdődik a nyaram. Elmegyek Kölkedre, hazajövök és aztán megyek tovább nem is kell olyan sokat otthon lennem. (Na nem mintha nehezemre esne, de mégis, most komolyan maradjak itthon a nyáron? Ki kell használni most minden lehetőséget, ami alkalmat ad arra, hogy a világ más tájaival is megismerkedhessek. Így legalább adok egy esélyt magamnak, hogy megszeressek Magyarországon élni...) De most, hogy ilyen közel kerül minden, beszűkült a gyomrom. Na jó, nem sajnáltatom magam tovább, inkább bátorságot veszek, és megcsinálom a maradék feladatom, hogy mindent megtegyek, ami tőlem telik. Elvégre 4-kor kell kelnem, és kicsit jó lenne korán lefeküdni, ha már az elmúlt egy héten nem sokat aludtam. Gondoljatok rám!
