Tegnap előtt írtam a következőket:
Hello!
Hát nem működik sokszor a net, csak így akadozva, egyik nap van aztán nincs. Pedig én szeretnék ám írni, de vagy álmos vagyok vagy valami más van. Most is egy doc-ba írok, mert nem szeretném nem elmesélni nektek ami van velem.
Például, hogy hétfőn délután másfél napra megszabadultam ettől a helytől J na jó, nem kell ilyen drasztikusan érteni, nem rossz itt, de jó volt egy kis friss (?) levegőt szívni. Egyik kedves barátnőm (nem tudom, mennyire lehetek nyilvános, ezért inkognitóban tartom a nevét, remélem nem haragszik de sztem sokan tudjátok ki ő mert szoktam róla mesélni) kinn tanul Londonban, és most egy háromhetes nyári egyetemen van, health-economic-ot végez vagy valami nagyon hasonlót a London School of Economics-ban! Tudjátok mi volt? A skót professzor megengedte, hogy beüljek az egyik órára! na ugye hogy ugye?! J két óra alatt kb összefoglalta nagy vonalakban mindazt, amit az utóbbi fél évben tanultam. Rájöttem, mennyire rövidtávú a memóriám, hogy ezeket nekem mind tudnom kéne, ehhez képest másfél hónap alatt egy szempillantás sem kellett hozzá, és kiröppent a fejecskémből. Még jó, hogy gondosan otthon hagytam mindenféle cuccomat, ami kicsit is a mikroökonómiára emlékeztet! Így elég lesz augusztus 31-én, hazatértem után idegeskedni ezen. Amúgy Londonban nem történt semmi különös. először bementem a British Museum-ba megint, mert tavaly voltam, és igazából egy tárlatot szerettem volna nagyon megnézni, de épp zárva volt. Igazából nem hagytam kis sok mindent, de mindegy. Fél órát voltam ott, azt is csak azért, mert eltévedtem. Aztán ebédeltünk, majd volt kb 2 szabad órám (délutáni tanítás), addig elmentem Notting Hill-be, de csakis anya emlékére, és rájöttem, hogy London így abszolút nem funny egyedül. (Na jó, a tavalyi Richardos sztori sztem elég vicces, olvassa el aki nem tudja miről van szó!) De nagyon jó volt az, hogy a barátnőmmel lehettem, köszönöm szépen! Az annyira nem tetszett, hogy nem tudtak kijönni elém az állomásra, és sétálnom kellett. de hála legyen Istennek, aki vigyázott rám, mert én a későbbi vonattal szerettem volna menni, ami kb negyed 10-re érkezett volna meg (sőt az eggyel későbbin is gondolkoztam), de nem engedte, így nem kellett este 10kor egyedül sétálnom felfelé fél órán keresztül.
Amúgy lassan tíz napja vagyok itt és elkezdenek elmenni az emberek innen. A munka azért nem tetszik mostanában, mert mindennap tökugyanaz van, és jó lenne nem mindig ugyanazokat a WCket takarítani. mert kezdem unni. megvan annak is a maga varázsa, de a változatosság gyönyörködtet, nem?:)
Ja és képzeljétek, tegnapelőtt elmentem futni megint, mint a régi szép időkben. Holnap is megpróbálom, ezért most megyek is aludni, mert fél 12 van és nem szeretnék álmos lenni egész nap. Írjatok nekem levelet, mert honvágyam van. Sőt! nem tudom, hogy írtam-e már, vagy csak nagyon sokszor megfogalmazódott bennem, de itt van még egyszer: szerintem nekem soha nem volt honvágyam úgy igazán az életemben külföldi tartózkodásom ideje alatt. Mindig maximum megrohant egy-egy emlék, ami egy kis ideig vágyódást keltett a szívemben, hogy de jó lenne otthon lenni, de amilyen gyorsan jött, el is ment. Azt hiszem, az elmúlt pár napban, 20 éves koromra végre kialakult valamiféle hazaszeretet Magyarország (inkább az emberek) iránt, és szívből hálát tudok adni azért, amiért magyar lehetek. durva, mi? ez nem épp fordítva szokott lenni?
