Ma negy hete, hogy megerkeztem ide. Most akkor ez sok ido vagy keves? Keves, ha visszaemlekezem arra, milyen nyomi voltam a repuloteren es elveszettnek ereztem magam, ugyanakkor batornak, hogy ilyen szempontbol olyan tapasztalattal a hatam mogott nekivagtam ennek az egesz bizonytalasagnak. Ugyanakkor sok, hogy mennyi mindent megtanultam (nem nyelvvel kapcsolatban), hanem hogy mi hogyan mukodik ebben a kis kohazikoban. Hihetetlen, hogy mar megint arra gondolok, hogy nemsokara haza kell menni. De ehhez kapcsolodik a mai dolog, amit muszaj megosztanom mindenkivel! Ugyanis az tortent, hogy... Kezdjuk a legelejen. Ugyebar mindenki tudja, hogy Dani ugy ahogy megerkezett Angliaba. Tudomasom szerint o is hasonlo munkat vegezhet. Es mikor kiderult, hogy mindketten augusztus vegen jovunk haza, megszerveztuk, hogy egy geppel repuljunk. Vegul ugy jott ki a lepes, hogy anyaek is kijonnek par napra. Es engem biztak meg a feladattal, hogy keressek szallast. En meg megprobaltam itt. Es szombaton azt mondta a fonok, hogy eppen akkor egy baromi nagy csoport lesz itt, de ha nem hasznaljak az osszes szobat, akkor semmi akadalya, es ezt hetfon vagy kedden mondja meg. Aztan ma odajott hozzam, hogy johetnek. Es eppen azon gondolkoztam, hogyan kerjem meg ot arra is, hogy bizonyos szabadnapokat adjon nekem, mikor pont azokat ajanlotta fel, amiket en szerettem volna, anelkul, hogy elotte megkertem volna! Mi ez, ha nem aldas?! Kedden kimegyek a szuleimert a repuloterre, szerdan dolgozom, es aztan veluk lehetek!!! Annyira orultem ennek, meg meg mindig azt csinalom, hogy szavakba sem tudom onteni! Na ez egy olyan dolog, amit jo ide leirni. Ertelme is van es meg lehet osztani. Gondolom senkit nem erdekel, hogy egy masik nagy csoport van most itt, ezert tok sokat kell dolgozni, meg hogy este fociztunk, es persze en voltam az egyeduli lany, es az egyik csapattarsammal azon versenyeztunk, hogy ki rug tobb golt... Vagy hogy egesz nap egy masik lannyal egyutt zuhanyzokat takaritottunk. Ez mind annyira nem erdekes. Remelem otthon mindenki jol van, bar nemsokara ugyis talalkozunk...