Meg nem meseltem, de majd most akkor elmondom. Szoval a szobatarsamnak van valami baja, ezert szerdan hazautazott bizonytaln idore, hogy otthon gyogyulgasson. Nem nagy baj, de inkabb hazament. Szoval szerda ota egyedul lakom a szobaban, ezert tortenhetett meg, hogy tegnap 11, ma pedig 10 es fel orat aludtam. Jo volt, hiszen amiota itt vagyok, 9 oranal nem aludtam tobbet es mar kellett. Na mindegy. Az erdekes az almom volt. Nem szoktam nagy jelentoseget tulajdonitani az almoknak, de neha meglepodom rajtuk. Pl ma is. Azt almodtam, hogy anyaek idejottek es elvittek (je, mintha ez mar lett volna egyszer :P), de most azert, mert letelt a 6 het. Es mikor hazaertunk, bogtem napokon keresztul (ez az erzes is ismeros, mert Nemetorzag utan is hasonlo erzelmek kavarogtak bennem), de most azert, mert nem koszontem el senkitol, gyakorlatilag csak ugy megszakitottam a kapcsolatot az itteni cimbikkel, es nagyon fajt. Mikor mindez lezajlott, felebredtem az almomban. Tehat alom az alomban. Es ugy almodtam tovabb, hogy itt vagyok. Ebben csak az az erdekes, hogy meg a felidonel sem jarok, de maris az van bennem, hogy nem szeretnek hazamenni. Illetve nem tudom. Marmint tokre hianyzik nekem minden es mindenki, akivel otthon rendszeresen talalkozom, de annyira jo kicsit kikapcsolodni!

Mas: regnap ropizes kozben egy hirtelen rossz mozdulattol valami baja lett a konyokomnek, es neha, ha megint rosszul mozgok, belenyilall egy fajdalom. Ez ugye magatol el fog mulni? Neha nem is erzem hogy valami bajom van, neha faj, ha kinyujtom.

Megint mas: Anya! (Vagy Apa...) Ma este vagy holnap telefonalok, jo?