De az igazsag az, hogy nem nagyon tudok mit irni. Valamilyen szempontbol ugyanugy neznek ki a napjaim. Mondjuk tegnap vicces volt, mert egesz delelott Pierre-rel dolgoztam. Eloszor WCt pucoltunk egyutt, aztan szalvetat hajtogattunk, majd szemetet egettunk vegul satrat bontottunk. O aztan elment swimmingpoolt pucolni en meg vendegeket fogadni. Bar beszelgetni nem szoktunk, mert annyira nem tudunk, mert sem o, sem en nem beszelek angolul, es az o kiejtese az en fulemhez nem valo. Neha nem tudom eldonteni, hogy franciaul vagy angolul szolalt meg. Mondjuk nem ertem igyse. Az erdekes dolgok meg amik tortennek velem olyanok, amiket szegyellek ide leirni, ki tudja ki olvassa (mondjuk nem sok ember...) Most van egy nagy csapat ember, es tok sok a munka, raadasul jovo heten haromszor is breakfast prep.-t kell csinalnom, ami azt jelenti, hogy megvonnak a reggeli futasomtol, mert annyira fitt en sem vagyok, hogy olyan koran keljek fel. Ami jo, hogy Eszterrel vegre tudtam beszelgetni kicsit (epp azt teszem :)) megyek is beszelgetni, mert szerintem nem fogok addig amig haza nem megyek. Mahoz harom hetre otthon leszek. Olyan rossz, lassan mar visszafele kell szamolgatnom az idot! Nem szeretnem. Alljon meg egy kicsit, csak par hetre, aztan mehet minden tovabb mint eddig. Legyen minden napbol ketto. Jaj! Amugy bocsanat :(
